A fogászat története – a fogak díszítésének kultúrája a korai társadalmakban
Fogüregbe kalapált kerek mélyedések: arannyal díszített fogak a Fülöp-szigetekről
A fogászat ősi mesterség. A fogak karbantartása, díszítése iránti igény a társadalmak kialakulásával kezdődött. Az esztétikai fogászat fogalma szinte egyidős a kultúráéval...
Fogelőkészítéshez használatos műszerek, csiszolókorongok
A száj, benne a fogakkal az emberi arc legszembetűnőbb része. A fogazat valahol az agresszió kifejezőeszköze is, tudattalanul következtethetünk az erős csillogó fehér fogakból kemény, határozott, énerős emberre. Embertársaink a szemünket, szájunkat nézik beszéd közben, a szép fogazat egészséget, a csillogó, esetleg ékszerekkel díszített fogak gazdagságot, erőt és hatalmat sugároznak, míg a hiányos, szuvas fogazat betegséget, igénytelenséget, gyengeséget jelez. Ahogy mindez érvényes a ma élő emberekre ugyanúgy érvényes volt a korai időkben is, az akkori emberek is igyekeztek erősíteni erősségeiket és takarni esetleges gyengeségeiket, talán még tudatosabban átérezve ennek fontosságát, mint a mai korszak embere.
Féldrágakővel ( jade) ékesített fogsor. A fogékszereket a kézi fúróval előkészített fogakba ékelték ( i. sz. 750-900)
A fogazat mesterséges megváltoztatásának igénye és különböző formái tehát nem meglepő módon egyidősek a társadalommal:
- Az őskori leletek alapján következtethetünk a rituális fogcsonkításokra, melyek esztétikai szerepe mellett megkülönböztető szerepe volt a törzsön belül és a törzsek közt.
- Az ókori társadalom tagja többek közt a metszőfogak díszítése, mintája alapján könnyen eligazodhatott a vele szemközt álló társadalmi rangjáról és származásáról.
Az ókori maja, azték és inka társadalmak kivételes kreativitása nem csupán környezetük, hanem fogaik díszítésében is megmutatkozik.
Maja fogékszer jade-kőből
Az eljárásokat végző „fogorvosok” igen ügyes technikával dolgoztak. Ismerték a pontdíszítést, amikor féldrágakővel ékesítették a „páciens” mosolyát, de előkerültek tömésről, illetve fogpótlásról tanúskodó leletek is. Az „esztétikus töméshez” szintén féldrágaköveket, illetve vas-piritet, kvarcot és ezek dolomitos, magnezitos keverékét alkalmazták, de aranytömés is illetve viaszkos gyantás tömés is. A zománcréteget a dentin károsítása nélkül távolították el.
Olyan eset is ismert, amikor az egész fogat pótolták aranyból, vagy emberi esetleg állati műfogat tettek a hiányzó fog helyére. A kopásból következtetni lehet arra, hogy mennyi ideig használta a tulajdonosa a műfogat, a leletek tanúsága szerint meglehetősen hatékonyan…
(A cikk képei Dr. Forrai Judit: Fejezetek a fogorvoslás és eszközeinek történetéből – című művéből származnak)
